Kinyitottam a szemem és újra a szobámba találtam magam. Még nem nagyon szoktam meg ezeket az erőket, hiszen nem rég lettem halhatatlan. Ilyen emberekből nagyon kevés van, de persze 2 fajta, és a másikból kicsit több: Vannak az olyan halhatatlanok mint én, akik jót akarnak és próbálják mások gondolatait kizárni, nem kotorászni mások fejükben, ami valljuk be nagyon nehéz. A másik fajta akik gonoszak. Ezt egy jel jelzi. Ez egy olyan jel ami bárhol lehet rajtuk, és csak akkor jön elő amikor ők akarják. Onnan lehet tudni hogy egy halhatatlannal találjuk szembe magunkat, hogy tudunk neki telepatikus üzeneteket küldeni, és nem tudunk a gondolataiba olvasni.
Az emberek meghalnak, új testben születnek újjá, de ezt ők nem tudják csak a halhatatlanok. Én is több száz éve élek, de ezt csak nemrég tudtam meg. Persze nem emlékszem egy életemre sem, de reménykedem abban hogy egyszer meg tudom hogy mik voltak bennük.
Amikor a szobámba találtam magam szomorúság öntött el, hogy vissza kellett térnem az egyetlen helyről ahol minden olyan jó, olyan nyugis, ahol senki nem tud bántani. Ennek a helynek Nyárvidék a neve (Ezt a helyszínt a könyvből szedtem). Ezt a helyet az a személy mutatta nekem, akit mindennél jobban szeretek, és a szerelmünk végre beteljesült. Ő Damon. Ő is halhatatlan csak ő már több száz éve. Ő emlékszik mindenre, a régi életeimre is, de nem hajlandó mesélni a múltról. Nem tudom miért, hogy mi van benne, de a remény mindig itt van hogy megtudhatok valamit ami én voltam.
Most jelenleg iskolába járok, és járnom is kell hiszen örökké élek. Ennek a legnehezebb része szerintem az lesz, mikor búcsúznom kell, el kell innen mennem mert nem maradhatok egy helyen soha. Előbb vagy utóbb fel fog tünni az embereknek hogy nem öregszem.
Az életem másabb mint a többieké. Minden tudás hamar a fejembe száll így tanulnom sem kell, az étkezésről annyit mondok hogy hiába eszek, nem fogok hízni, és az étel nélkül is jól vagyok ha megiszom a szokásos elixírt. Nem tudom pontosan mi lenne más, ha nem innám, olyan sok dolog homályos még nekem.
Tehát ahol voltam Nyáridék, az a mi szent helyünk Damonra. Ott amire csak gondolunk az valóra válik, megterem előttünk, ez lehet személy is tárgy is. Ennél elbűvölőbbet szerintem soha senki nem látott, és nem is hallott.
~~~
Most hallom jön fel a nagynémin. Hogy miért nála lakom? Ezt is elmesélem. Az úgy volt hogy...

2.rész:

Az úgy volt hogy mikor megszülettem a szüleim nagyon szegények voltak. Nem tudtak volna engem eltartani így odaadtak a nagynénimnek akit egyébként Sabrinánk hívnak. Nagyon nemes lelkű ember, így bánik velem mintha a gyereke lennék, lehet hogy azért is, mert neki soha nem lehetett gyereke. Néha nagyon nehéz a szemébe néznem, szeretném neki elmondani hogy mi is vagyok valójában de ezt nem tehetem. Nagyon rossz érzés olyan embereknek hazudni akiket szeretek, ilyenek a többi barátaim is.
Na ott tartottam hogy sűrű léptekkel jött fel a lépcsőn. Mindenféle kopogás nélkül bejött a szobámba, és leült az ágyam szélére. Tudtam hogy valami nem oké, és hogy megint én tettem valamit. Ilyenkor szigorú, de tudom hogy igaza van, és próbálok megfelelni neki, habár nem várja el hogy mintagyerek legyek, de ennyit nagyon is megérdemel szerintem.
-Bocsánat hogy így berontottam, de lenne pár kérdésem...
“-Már rosszul hangzik...-gondoltam magamban „
-Mitől lett hirtelen minden jegyed ötös? Nagyon keveset eszel, folyton azt a piros löttyöt iszod. Mi történt veled?
-Semmi-vágtam rá túl hirtelen...-Csak sokkal többet tanulok, és mostanában nagyon könnyen a fejembe száll az anyag. Ennyi az egész.-picit szünetet tartottam, majd folytattam...-Szoktam enni, csak akkor nem vagy ott. Nem szoktam mindig rendszert tartani hogy mikor eszem.-hazudtam, a képébe hazudtam.
-Jó...-mondta, és látszott rajta hogy nem annyira hisz nekem, de nem is gyanakszik-...Akkor további szép délutánt.
Majd elment. Szörnyen érzem magam, hogy megint hazudni kellett neki, de nem tehettem mást. Nem lehet senkinek sem elmondani ezt, elmebetegnek fognak tartani engem. Főleg ha bele is keverem Damont...
Jut eszembe, nemsokára megyek hozzá. Szinte minden nap órát tart nekem, az erőim kezeléséről, és azt mondta hogy idővel még több dolgot fogok tudni. Annyira várom már azt amikor nem szorulok segítségre, amikor felkereshetem a szüleimet és a szemükre vethetem hogy miért és hogy mit tettek velem...

3.rész:


Reggel mikor felkeltem gyorsan elkészültem a naphoz, a szokásos teendőket végigcsináltam, majd elindultam. Beszálltam a kocsimba és meg nem álltam egészen addig, míg meg nem érkeztem az egyik barátnőm házához. Az ő neve Stella. Gyermekkorom óta az egyik legjobb barátnőm, és mindig együtt megyünk a suliba.
Amikor megérkeztünk a szokásos helyen leparkoltunk, majd mikor kiszálltam a kocsiból megláttam Ő-t, Damont. A szívem hevesebben vert, majd közelebb lépett és gyengéden megcsókolt. Pont ott ment el a suli méhkirálynője Stacia, aki nem hagyta ezt komment nélkül:
-Na mi van gerlicék, csak nem együtt jártok?!
-Képzeld el igen, bár tudom hogy nehezedre esik felfogni, de próbáld meg feldolgozni.-Igen, pontosan ilyen válaszra vártam a szerelmemtől, amitől Stacia rögtön el is ment. Nem értem hogy lehet annyi rossz indulat egy emberben mint benne.
Amikor az ajtóhoz értünk valaki hirtelen utánunk kiáltott:
-Na engem már meg sem vártok?-A másik legjobb barátnőm volt az Beryl.
Majd utánunk szaladt, és gyorsan beértünk az óránkra. A tanár nemsokkal később meg is érkezett, és kezdődött az irodalom óra. Régi költészettel foglalkozunk most, ami hát megmondom őszintén unalmas, és hiába szeretném tanulni, így is a fejembe fog szállni.
Szépen elteltek az órák, majd jött az ebéd. A mi sulinkban szinte mindenkinek meg van a helye mindenhol, itt nincs olyan hogy összhangban legyünk a többiekkel, nincs semmi nyoma az emberszeretetnek.
Mikor leültünk egy idegen fiú kezdett felénk jönni, majd szép lassan leült hozzánk, és ezt tette hozzá:
-Remélem nem baj hogy ide ültem. Új vagyok még itt, és nem igen ismerek senkit.
-Igen, új. Azért ült hozzánk-súgta a fülembe Beryl.
-Üdv.-mondtuk szinte egyszerre.
A fiú nagyon kedves volt, de a kedvessége mögött rejlik valami, érzem. Lehet hogy nevetséges vagyok, sőt tudom hogy nem szabad senkit se elítélni, hiszen nem ismerem, főleg nem így hogy csupa kedvességgel fordul hozzánk.
~~~
Suli után Damonhoz mentünk. Mikor beléptem a csodálatos, hatlmas házába amibe ő egyedül lakik, és amibe elférne egy hatalmas család, ugyanaz a csodálatos látvány és érés fogadott. Mintha nyárvidéken lennék, mindig ilyen érzés tölt el mikor a szerelmemmel vagyok.
De ma nem azért jöttünk hogy kettesben legyünk, hanem hogy órát tartson nekem.
~~~
-Na gyerünk, koncentrálj-mondta, majd elmosolyodott.
-Nem megy....
-Dehogynem, csak bízz magadban, és koncentrálj. Nem segíthetek és mindig, neked kell megtanulnod a dolgokat, nem nekem. Én már tudom őket. Na próbáld meg mégegyszer.
Majd előről kezdtem. Egyszer csak kinyitottam a szemem, és láttam hogy a toll a levegőben van.
-Ezaz, sikerült!-kiáltottam boldogan.
-Ügyes. De fog menni egy nehezebb és nagyobb tárggyal is?
Ekkor picit elkomolyodtam mert tudom hogy nem, ez is épp elég nehéz volt számomra.
-Megpróbálod?-kérdezte és a szájára mosoly ült...

4.rész:

-Igen-vágtam rá elég határozottan ahoz képest hogy nem voltam biztos a dologban.
Szépen koncentráltam, lehunytam a szemem, képzeletben felemeltem azt a nagy könyvet az asztalról. Amikor kinyitottam a szemem szomorúan láttam hogy nem sikerült.
-Ne csüggedj el. Majd legközelebb sikerülni fog.-mondta mosolyogva
-Igen-bizakodtam ebben
-Amúgy péntek este ráérsz?
-Attól függ hogy mi lesz az.-mondtam neki
-Elmehetnénk valahová-mondta majd kisebb szünet után folytatta-Mozi vagy étterem...
Tudtam hogy több is van ebben a dologban, és mára is gondol, ezért csak egy mosollyal válaszoltam neki.
~~~
Mikor Damon hazavitt, és kitett egy csókot nyomott az ajkaimra majd néztem ahogy elhajt a kocsijával. Hirtelen szomorúság foglalt helyet a szívemben, majd szépen csendben bementem a házba. Persze nem úsztam meg Sabrina kérdései nélkül.
-Szia. Örömmel látom hogy hazaértél. Merre voltál? Mit csináltál Damonnal egész nap? A suli? Ettél?
-Neked is szia...Minden oké, nyugi. De ha megbocsátasz akkor most lemegyek és lefekszem mert fáradt vagyok.
Majd ezzel felmentem a szobámba. Ezek a gondolatok voltak a fejemben:
“Sikerülnie kell. Meg kell próbálnom megint. „
Majd leültem az ágyamra, és kisebb tárgyakat választottam ki a szobából a pillantásommal. Majd szépen csendben lehunytam a szemem és koncentráltam. Mikor kinyitottam őket a pillantásomba a lebegő ceruza és radír került.
-Ezaz-gondoltam majd egy könyv felé néztem.
Ugyanazt tettem mint az előbb. Mikor megpillantottam hogy sikerült-e kisebb öröm csillant fel a szemembe majd eltünt. Felemelkedett majd leesett a könyv. De ahogy Damon is mondta, gyakorolni kell. Mára feladom, és lefekszem...

5.rész:

Csodás reggelre ébredtem. A nap meleg sugarai csiklandozták az arcomat, majd kimásztam az ágyból. Gyorsan elkészültem majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt Ever.-mosolygott felém Sabrina és elém nyomta a reggelit.
Leültem az asztal elé és szépen lassan megettem a reggelit, csakhogy lássa hogy eszem valamit, nem csak az elixírt vagy ahogy ő ismeri a piros löttyöt iszom.
Nemsokkal később lementem a kocsimhoz, beültem és egyenesen Stelláék házáig mentem. Ott bepattant a kocsimba a szokásos szöveggel:
-Jó reggelt Ever.
-Neked is.-mondtam majd bele tapostam a gázba.
A parkolóba a szokásos helyre álltam, Damon kocsija mellé. Mikor beértünk a folyosóra furcsa csend volt mindenhol, majd Damon és az új srác jöttek velünk szembe.
“Mi ezek összehaverkodtak? Mégis mikor? „ Ilyen gondolatok voltak a fejembe, de mind eltűnt mikor Damon közelebb lépett hozzám és az ajkait az enyémhez tapasztotta.
Amúgy azóta megtudtam hogy a fiú neve Roman. Még mindig kicsit gyanús nekem, de nem tudom miért. Mikor rám néz megborzongok. Valamiért nem tudok bízni benne. Odavetettem neki egy sziát mikor rám mosolygott majd mentünk is tovább. Valamire készül, úgy érzem.
Elég szemét vagyok hogy minden ok nélkül gyanakvok benne, csak azért mert nekem nem szimpatikus.
~~~
Végre itt az ebédszünet. Rettentő rossz napom volt. Minden tanár engem vett szemügyre. Mindenki kérdezgetett. Gondolom ennek az az oka hogy mindenből jeles vagyok hirtelen. Persze minden kérdésre tudtam a választ. Nem tudtak legyőzni.
-Sziasztok-mondta és lehuppant a másik oldalamra Roman.
Remek, itt se vagyunk nyugalomba. Mikor rámnéz, mosolyog kiráz a hideg. Még soha nem volt ilyen. De inkább abbahagyom a rossz gondolatokat.
-Sikerült.-súgtam Damon fülébe jó halkan-Sikerült tegnap egy könyvel.
-Komolyan?-kérdezte telepatikus úton.
-Igen-üzentem neki.
Majd odahajolt hozzám és megcsókolt. Olyan jól éreztem magam, kár hogy ott voltak a többiek, a sok zavaró tényező. Miután befejeztük láttam Roman nézését a fél szememmel, de nem foglalkoztam vele. Csak féltékeny...

6.rész:

Suli után mikor hazamentem Sabrina már várt rám.
-Szia. Te meg? Hogy-hogy itthon vagy?-kérdeztem mint aki meglepődött, pedig éreztem a ház előtt hogy itthon van.
-Szia. Beszélnünk kell.-mondta komoran
-Mond...-mondtam már annak tudatába hogy engem fog leszidni, valami teljesen apróság miatt.
-Mi van veled? Ma felhívott a tanárod.
-Nem tettem semmi rosszat sem.-mondtam, és fogalmam sem volt róla hogy mit tettem.
-Tudom. De szeretnék választ kapni a már feltett kérdéseimre, és nem akarok valami hazugságot hallani csak a szív tiszta igazságot.-ekkor szünetet tartott, majd rám nézett. Nem tudom mit vár tőlem, de bólintottam egyet, majd folytatta-Mitől lettél minden tudó? Ennyi tanulással sem lehet mindent ilyen tökéletesen tudni...
-Én...nem tudom. Hamar a fejembe száll minden, és igen is sokat tanulok.
Ekkor megszólalt a telefonja és félrevonult, majd gyorsan kiszaladtam a házból, beültem a kocsimba és egyenesen Damon házáig mentem vele...
~~~
Mikor odaértem az őr beengedett, majd hamarosan az ajtóban találtam magam. Gondolkodtam hogy csak úgy bemenjek vagy mi legyen, de végül is csengettem.
Hallottam hogy valaki lépked az ajtóhoz, de nem nyugodtam meg. Főleg akkor nem mikor Roman nyitott ajtót.
-Te meg?-mondtam és majd le esett az állam.
-Neked is szia. Csak eljöttem egy barátomhoz...
Majd Damon közeledett az ajtóhoz, és mondta:
-Történt valami baj?
-Én...én...-nem tudtam mit mondjak, a szavaim elakadtak, majd folytattam nagy nehezen-...inkább megyek...
Majd olyan gyorsan elrohantam ahogy csak tudtam. Hallottam ahogy Damon utánam kiált...de akkor sem álltam meg.
~~~
Rohantam, rohantam és rohantam. Meg nem álltam, az autóm is ott hagytam. Egyenesen egy erdőbe rohantam. Ott leültem egy hatalmas fa törzséhez és el kezdtem sírni. Nem értem miért, talán azért hogy Damon nem jött utánam? Vagy hogy Roman volt nála, és nekem nem szólt semmit? Vagy miért...De lépteket hallok...

7.rész:

Becsuktam a szemem. Mikor kinyitottam a szemem megpillantottam Damon simogató, lágy pillantását az arcomon. Közeledett, majd leült mellém.
-Miért rohantál el? Mi a baj?-kérdezte tőlem.
-Csak...nem bírom már ezt a titkolózást. Sabrina egyre többet akar tudni...és mikor megláttam Romant...-itt kisebb szünetet tartottam, majd folytattam-...azt hittem lecseréltél rá.
-Soha nem cserélnélek le senkire.-mondta, majd magához húzott és megölelt.
Még elvoltunk ott, majd visszamentünk Damonhoz.
Szerencsére Roman már nem volt ott, de éreztem valami rossz energiát mégis, amit Damon nem. Aggódom hogy ez a fiú veszéllyel lesz ránk.
~~~
-Mi legyen Sabrinával?-suttogtam, majd hozzábújtam.
-Nem tudom. Meg fog oldódni ez is. Türelem.
-De mit tegyek ha újra rákérdez a dolgokra? Nem futhatok el mindig.
-Gondoltam-mondta és mosoly ült a szájára egy másodpercig, majd folytatta-Nem mondhatjuk el neki az igazat...valamit ki kell találnunk.
-De mit?-kérdeztem majd a szemébe néztem.
-Mit mondtál neki eddig?
-Hogy könnyen a fejembe száll a tudás, meg többet tanulok. Meg azt is hogy szoktam enni, csak akkor mikor ő nincs ott.
-Most hogy így mondod tényleg hihetetlen...
-De most mi legyen?-néztem rá kérdőn.
Nem felelt. Néma csöndben néztünk egymás szemébe, majd telepatikus úton üzente ezt: “Szeretlek. „ Visszaüzentem neki hogy én is, majd megcsókoltuk egymást.
A puszta gondolat hogy itt van velem, már boldoggá tesz. Tudom hogy vele minden jó, minden tökéletes. Bár örökké tartana ez a pillanat...

8.rész:

Damon és én együtt ültünk egy fa törzsénél. Pillangók repkedtek a hasamban. Szorosan hozzábújtam és azt kívántam bár soha ne érne véget ez a pillanat, bár ilyen maradna minden mint ezelőtt.
~~~
Mikor hazaértem Sabrina várt rám.
-Na végre hogy megjöttél. Mégis merre voltál?-kérdezte hidegen.
-Én...csak...pihenni szeretnék.-mondtam kikerülve bármilyen választ is a kérdésre, és felrohantam a szobámba.
Mikor beértem a szobámba becsuktam az ajtót, és szépen lefeküdtem az ágyra és sírtam.
~~~
Mikor véget ért a bőgésem és tudtam koncentrálni a dolgokra, ellazultam, és elkezdtem megnyitni a kapuk nyárvidékre.
El kell innen szabadulnom úgy érzem, ezt már nem bírom tovább. Nyárvidék az egyetlen hely ahol mindig boldog vagyok, ahol nem eshet bajom, ahol nem bánthat senki sem.
Kis fénycsóva jelent meg előttem, majd az egész szobát beborította. Becsuktam a szemem és koncentráltam, mikor kinyitottam nyárvidék gyönyörű táján találtam magam. Amint elindultam megpillantottam 2kislányt akik egy kutyával játszottak. Közelebb mentem hozzájuk és könnybe lábadt a szemem. A két kislány mi voltunk, én meg a húgom. Ott én csak 7éves ő meg 5 éves volt. Akkor még boldog családban éltünk, és nem bántott engem senki, nem volt semmi baj.
Majd elrohantam onnan. Egyenesen egy vásárlónegyedben találtam magam, ahol mindenféle ember volt. Mentem...mentem majd megpillantottam egy kis plakátot amin egy eladó ház volt. A mi régi házunk...Mikor tovább mentem megpillantottam...

9.rész:

Mikor tovább mentem megpillantottam a régi házunkat. A szememből könnyek kezdtek ömölni, mint egy patak. Bátortalan, bizonytalan léptekkel lépdeltem és nem vettem észre hogy nekimentem valakinek.
-Ó, elnézést, véletlen volt.-mondtam majd felnéztem az idegen emberre.
Ő rám mosolyodott, és ezt mondta:
-Nem ismersz meg? Nézz vissza a múltba.
Elkezdtem gondolkodni. Az emlékek csak úgy peregtek a fejemben, amit biztos hogy ő idézett elő. Majd megállt egy pontnál, és könnyek gyűltek a szemembe. Eszembe jutott hogy ő volt a legjobb barátom. A barát aki mindig mellettem volt, aki mindenbe segített nekem, akkor is vigasztalt mikor elveszítettem a családomat, és egyedül maradtam.
-Mark..-mondtam majd a vállára borultam és sírtam.
Egy idő után hirtelen átestem rajta, majd értetlenkedve néztem rá.
-Meghaltam.-mondta-Itt mindenki hallott. Ezen a helyen azok a dolgok és személyek jelennek meg akikre a leginkább szükséged van. Én mindig ott vagyok veled, még ha nem is látsz. Vigyázok rád, és óvlak. Erre való egy igazi barát. Egy tanács amit sose felejts el: Ne bízz Romanba...
~~~
Majd hirtelen a hálószobámba találtam magam. Ugyanaz a mondat visszhangzik a fejembe amióta kimondta: Ne bízzak Romanba.
Valahogy az elejétől érzem hogy rossz szándéka van. De mi? Mit akarhat tőlünk? Soha nem is...vagyis..lehet hogy ismert engem vagy Damont az előző életemben? Valamelyikünkön bosszút akar állni? De miért tenné? Mind a ketten jó emberek vagyunk, nem ártanánk senkinek..Ahogy ezek a gondolatok mászkáltak a fejemben hirtelen betört az ablak...

10.rész:

Mikor betört az ablak hirtelen újra a valós életbe, a szobámba találtam magam, mégpedig egyenesen a földön feküdtem. Felálltam majd bizonytalan léptekkel au ablakhoz indultam. Ott mikor kinéztem meg is hátráltam. Romant jártam erre menni, de nem foglalkoztam vele. Amíg nem okoz semmi baj senkinek addig én se okozok neki.
Majd lementem Sabrinához bocsánatot kérni az előző viselkedésemért. Nyárvidék egy csodálatos hely...de úgy érzem valami készülődik...valami rossz. Mikor ott vagyok mindig felemelő érzésben van részem, ami megmagyarázhatatlan.
Mikor leértem nem láttam ott sabrinát pedig mindig itthon szokott lenni. Ő nem olyan hogy eljár helyekre.
~~~
Mikor kimentem az utcára a meleg napsugarak cirógatták az arcomat, és újra azt éreztem hogy boldog vagyok. Egyenesen Damonhoz vettem az irányt, beszámolni neki a történtekről.
Vajon mit fog szólni hozzá? Hülyének fog tartani mert ezt állítom Romanról? Tény hogy p megbízik benne, máris az egyik legjobb barátjának tartja, pedig alig ismeri. Van ebben a fiúban valami...valami megmagyarázhatatlan, de tudom hogy ez nem jó.
Mikor odaértem hiába csengettem nem nyitott ajtót senki. Rossz érzés fogott el, ezért elővettem a kulcsomat és bementem. Végig mentem az egész házon, bejártam olyan szobákat ahol még sose voltam, de sehol nem láttam egy árva lelket sem.
-Ez fura.-gondoltam, majd indultam a kijárat felé. Mikor épp odaértem akkor nyílt ki előttem az ajtó, és belépett rajta az életem a szerelmem, Damon.
-Damon. Merre voltál?
-Csak sétáltam egyet, olyan szép napunk van. De te mit csinálsz itt?
-Csak téged kerestelek...de nem találtalak, gondoltam hazamegyek...
-De most itt vagyok...mond mit szeretnél.
Majd elmeséltem neki mindent. Mikor befejeztem a szövegelést, ezt mondta:
-Egyet értek, igazad van. Van benne valami...valami megmagyarázhatatlan....

11.rész:

-Mondcsak nem ismerted vagy én nem ismertem előző életemben?
-Nem tudom...nekem nem rémlik sehonnan...de nem akarok a múltról beszélni...
-Miért nem? Soha nem akarsz...mi történt akkor?
-Kérlek ne beszéljünk róla...
-Nem lenne jobb elmondani valakinek?
-Megtudsz idővel mindent, majd saját tőlem fogod hallani de kérlek adj még időt, nagyon nehéz nekem...
-Megérdem...kérlek ne haragudj rám...
-Rád nem tudnék. Szeretlek-majd megcsókolt.
~~~
Mikor elmentem Berylhez, durcsa dolgot láttam. Ott volt nála Roman...nagyon jól kijönnek egymással, sőt Beryl bele is szeretett. Nem akarom veszélybe sodorni a barátaimat, ezt nem fogom neki engedni.
SENKI NEM BÁNTHATJA A SZERETTEIMET!!
~~~
Másnap:
Csodálatos reggelre ébredtem. Szépen lassan odalépdeltem az ablkahoz, majd azt kinyitottam és vettem egy mély lélegzetet a friss levegőből, közbe az egyetlen szerelmemre Damonra gondoltam.
-Vajon ő mit csinálhat most? Vajon rámgondol? Vagy teljesen másra? Mi történhetett a múltjában?-ezek a gondolatok voltak a fejembe, majd szépen elhessegette őket Sabrina hangja:
-Jó reggelt, Ever. Hogy aludtál?
-Sabrina...Köszönöm jól.
-Akkor jó, ugyanis ma elmegyünk itthonról. Lemegyünk vidékre a nagymamádhoz, ugyanis ma ünnepli a születésnapját.
-Tényleg! El is felejtettem!
-Azt gondoltam...



12.rész

A vidéken töltött napba semmi érdekes nem volt. Kezdem azt érezni hogy Sabrinának ez nem is volt fontos, csak engem akart nyaggatni, látni akarta ahogy eszem mégpedig nem keveset.
Igazából ez a viselkedés feldühít, de most mégis mással foglalkozom. Persze hogy Damonnal. Mikor odaértem így fogadott:
-Hát te?
-Mit hát én? Nem lehet eljönni a pasimhoz?
-Jah de...csak most épp nem jó...
-Ugyan miért? Megint itt van Roman?
-Igen...és...-semmi és(mondtam magamban) majd berontottam a házban, de azt kívántam hogy bár ne tettem volna.
Roman volt ott és rajta kivül 2lány, akik jól szórakoztatták őt és Gondolom Damont Is.
-Ever, ez nem az aminek látszik. Kérlek hagy magyarázzam meg!
-Meg akarod magyarázni? És mégis hogyan? Megcsalod a barátnődet, és lerázod két ri*anc miatt? Vagy ez a két lány fontosabb neked?
-Ever, kérlek hallgass meg.
-Nem! Nem hallgatlak meg. Értek mindent, akkor legyél boldog ezzel a két libával, köztünk mindennek vége. soha többé nem akarlak látni!
Majd elrohantam. Most magamon is meglepődtem mert nem sírok, inkább dühös vagyok. Egy férfi/fiú után se érdemes sírni, bár az életemnél is jobban szerettem...

13.rész

Másnap reggel, mikor összetalálkoztam Damonnal úgy tett mintha semmit se értene, mintha nem tudna semmiről sem.
-Szia. Hogy vagy? Tegnap hogy-hogy nem láttalak?-kérdezte mikor összefutottunk
-Mi van? Hogy a fenébe merészelsz egyáltalán hozzám szólni a történtek után?
-Mi? Mik történtek? Ezt nem értem.
-Mit nem értesz azob hogy MEGCSALTÁL???!!!
-Én??? soha!
-Mi? TEGNAP OTTJÁRTAM NÁLAD, ÉS OTT VOLT ROMAN MEG KÉT CSAJ ÉS NAGYON JÓL ELSZÓRAKOZTATOK! MI EZ HA NEM MEGCSALÁS?????!!!-ordítottam
-NYUGODJ LE! És én nem emlékszem semmire, mikor járátál te ott?
-Na ne játszd az ártatlan!
-EVER. NEM ÉRTEK SEMMIT!!!
Ekkor elrohantam. Most hogy itt ülök és gondolkodok rájöttem hogy lehet hogy igaza van. Mindennek Roman álhat a hátterébe...Lehet hogy ő....nem, az nem lehet, de ha mégis? Lehe thogy ő egy gonosz halhatatlan? De akkor hogy tudnék a gondolataiba olvasni???
Én se értek már semmit...De remélem minél hamarabb választ kapok a kérdéseimre...
A következő feladatom az hogy kiderítsem hogy ki is Roman, és mit tett Damonnal...

Sziasztok! Bocsánat a késért, nem volt időm írni, de most itt a következő rész:

14.rész:

Amikor hazamentem elkezdtem kutatni a neten és könyvekben hogy mitől lehet az hogy nem emlékszik az eseményre. Persze nem egy átlagos emberről van szó. Hanem egy HALHATATLANRÓL. Egész délelőtti keresés után, találtam valamit:
Ha egy természetfölötti lény elfelejti azt amit tesz, és a társaságában rosszándékú emberek vannak, akkor megmérgzték.
Ekkor megborzongtam majd olvatsam tovább.
A természetfeletti lények megmérgezése nagyon nehéz, viszonylag rövid folyamat, de az ember minden el fog felejteni, és a másik ember uralma alatt lesz. Mintha valami szolga lenne akinek kötelessége teljesíteni a főnöke parancsát. Ha nem avatkoznak nagyon gyorsan közbe, akkor ez halállal fog végződni.
Itt megálltam, majd könnyek gyűltek a szemembe, de tovább olvastam:
Van egy különleges növény, ami minden betegségre/mérgezésre gyógyír. De ez nem olyan növény amit könnyű megtalálni, ki is kell érdemelni.
Itt véget ért a könyvben a szöveg, és tudtam mit kell tennem, mi a kötelességem:
-MEG KELL SZEREZNEM A VIRÁGOT, MEG KELL GYÓGYÍTANOM DAMONT.
Rögtön megnyitottam az átjárót Nyárvidékre, és rögtön ott is teremtem. Egyenesen Nyárvidék központjába mentem, ahol mindent tudnak, de titokban tartanak. Talán ha elmesélem nekik a helyzetet megkönyörülnek rajtam, és elmondják hol van az a növény...

15.rész:

Beléptem a tökéletes, pompás teremben. Ijesztő volt egy kicsit. Egyszercsak felgyúltak a fények. A terem közepén volt egy kis pad. Bizonytalan léptekkel odasétáltam, majd helyet foglaltam a viszonylag kényelmes padon. Megjelent előttem egy kristálygömb, majd hangot hallottam:
-Mit szeretnél tudni?
-Van egy srác. Az elejétől kezdve ijesztőnek és veszélyesnek tarton. Bedurakodott a barátom és én közém. Tegnap...rajtakaptam mikor megcsal.-ezt nehezemre esett kimondani-...nagyon jól elvoltak két lánnyal a saját házában. Ezelőtt soha ilyen meg nem fordult volna a fejében. Tudom. Nagyon boldogok voltunk, több évszázada tart ez a szerelem, de eddig minig közbeavatkoztak, ahony most is. A legrosszabb hogy nem emlékszik semmire, és én hiszek neki. Láttam ahogy mondta, el se tudta szerintem képzelni hogy miért vágom ezeket a fejéhez.-kis szünetet tartottam, majd folyttam- Olvastam egy könyveben egy cikket, amin az volt hogy így meglehet ölni egy embert, ami nem hosszú folyamat. 100%-ig biztos vagyok benne hogy erről van szó, de nekem kéne az ellenszer. Nem bírnám elviselni hogy meghal. Nem tudnék élni nélküle.
-Értem. Őszintének tűnsz, de ha meglesz a virág utána jön csak a neheze. Készíteni kell egy főzetet, mindenféle különlges hozzávalóval, amelyeket szintén nehéz megtalálni. Ha készen vagy rá, megtudod mit hol kell keresni...
-Igen, igen szeretném.
-...de ha letérsz a helyes útról, elveszel. A fiú meghal, és te is elbuksz. Készen állsz rá?
Ez a kérdés visszhangzott a fejemben, de tudtam rá a választ:
-Igen, készen.

16.rész:

Teljes szívemből szeretem Damont. Meg kell gyógyulnia, nem bírnám ki ha elveszíteném. Nem tudnék nélküle élni.
-Hol keressem a növényt?
-Természetesen itt Nyárvidéken. Nyárvidék legsötétebb zugában, ahova nehéz bejutni. Nem biztos hogy biztonságba leszel, bármi megtörténhet.
Nagyon nyeltem ekkor.
-Lehet hogy meghalok?
-Lehet, minden rajtad múlik. Ha ravasz vagy, sikerülni fog. Kell a furfang, az ész. Itt a fizikai erőre csak a végén van szükség.
-Értem.
Elmondták a további parancsokat, majd hazamentem, a szükséges dolgokat megszerezni. Nem jutottam semmire. 3 óráig csak egy dolog után kutattam, amit a legegyszerűbb megtalálni, de semmi. Nem jutottam semmire.
-Mi lesz így vele?-kérdeztem magamtól.
Akkor eszembe jutott hogy meg kéne őt látogatni.
~~~
Becsengettem.
-Áh szia. Most nem vágsz semmit se a fejemhez?
-Szia. Szeretlek.
Ekkor áthatóan nézett rám, majd megcsókolt. Rég csókolt meg így, de nagyon jól esett.
-Damon, beszélnem kell veled, komoly dologról. Menjünk nálunk.
-Oké.-mondta, és láttam rajta a bűntudatot.

17.rész:

Mikor beértünk a szobámba, rögtön bele is kezdtem a mondandómba.
-Figyelj Damon, meg kell engem hallgatnod. Nagyon fontos amit mondani akarok.
-Oké-mondta halkan.
-Roman...meg akar téged ölni. Lassan de fájdalmasan...először el fogsz felejteni kisebb dolgokat, utána egyre nagyobbakat, majd teljesen ő fog irányítani téged, a szolgája leszel. Tudom hogy ez így elég hihetetlen, de ez az igazság. Hinned kell nekem.
-Mi? Azt mondod hogy Roman azért jött ide hogy megöljön? Bosszút akar állni valamiért?
-Igen! Nem ismered régebbről? Azelőttről még mielőtt átváltoztál volna halhatatlanná?
-Nem tudom...az az időszak...elég homályos. De ha gonosz lehetett, nem felejtettem volna el.
-Damon! Hinned kell nekem!
-Nem is tudom...És ha te hazudsz?
-Mi? Soha nem tennék ilyet! Szeretlek, soha nem szerettem senkit se így! Annyira fáj hogy nem hiszel nekem.-kisebb szünetet tartottam, majd halkabban folytattam- Nézd. Elmentem nyárvidékre csakhogy utána járjak, hogy lehet téged megmenteni. Még meg lehet....nem akarom hogy meghalj...mert Roman azt akarja...
Láttam rajta hogy már nem kételkedik bennem annyira, és hogy mélyen elgondolkozott. Roman bosszút akar állni rajta, de miért? Damon jó ember, mindig is az volt, habár nem ismertem mindig olyan jól...és nem emlékszek azokra az időkre. Majd Damon felállt, odajött hozzám és megcsókolt. Majd mondta:
-Hiszek neked...De nincs bizonyítékunk ellene...
-Majd lesz. De kérlek ne legyél vele együtt soha! Mindig küld el, rázd le! Nagyon féltelek.
-Nem kell-mondta majd újból megcsókolt.

18.rész:

Soha nem hittem hogy sötét, borús napokon még olyan körülmények között hogy meg akarják ölni a szerelmemet tudok boldog lenni. De most ez a helyzet. Itt vagyok, a karjaiba tart, rámmosolyog, megcsókol, nehéz uralkodnom magamon. Féltem, de nem kéne. Tud magára vigyázni, de testőrt akarok mellé. Szeret, de minden lányt el akarok tüntetni a környezetéből. Aszt hiszem ez a szerelem. Tudom hogy még nincs vége a háborúnak, hogy még csak most fog kezdődni, de már győztes csatának fogom fel. Ha ő meg én egy oldalon vagyunk, akkor minden jó, boldog. Ha külön, akkor az olyan mintha kivenné a szívem, a földbe tiporna, letépné a szárnyaimat elvenné minden boldogságomat. Kopognak az ajtón. Nem mozdulok, mert nem akarom hogy elengedjen. Halkan, lágy hangon felelem a kopogásra:
-Ki az?
Egy ismerős, harsány hang volt:
-Én, Sabrina.
Kimásztam Damon karjaiból, majd az ajtóhoz vánszorogtam. Kinyitottam és akkor látta meg hogy ott van Damon is.
-Ja, bocsánat nem tudtam hogy Damon is itt van-közbe mosolyt küldött feléje.
-Csókolom-szólt Damon majd kinyújtózott az ágyamon. Én mosollyal figyeltem az eseményeket, főleg azt mikor Sabrina léptei halkultak, és eltűnt a színről.
-Na újra a tiéd vagyok-mondtam majd hozzábújtam.
-Miért? voltál másé is?-kérdezte vigyorogva, kissé kisfiús hangon, mintha már nem lenne több száz éves.
-Soha, és nem is leszek-mondtam majd megcsókoltam.
Úgy döntöttünk, hogy ma egész nap együtt leszünk, messze, távol Romantól és a haragjától. Meg kell őt állítanunk, és tudom hogy a mi szerelmünk képes erre.
Hamarosan újra lépteket hallottunk, kopogást, majd egy hangot. Megborzongtam. Roman ismerős, mély hangja volt, amibe volt némi huncutság...

19.rész:

-Ever, bemehetek?
-Jaj mit tegyek?-súgtam Damonnak majd eluralkodott rajtam a pánik.
-Gyere.-válaszolta Damon mély, komor hangon.
-Áh Damon, öreg barátom-az öreget különösen kiemelte....-de meglep hogy itt talállak. Olyan mintha menekülnél előlem, mert akárhányszor kerestelek nem voltál meg...
-Furcsa véletlen-mondtam Damon már nem annyira komolyan.
-De miért is jöttél?-kérdeztem majd felálltam...
-Ma lesz egy házibuli nálam...meghívnálak té...titeket is!-javította ki Roman, de Damon már így is rosszul nézett rá...nem úgy mint ez után..
-Vigyázz arra hogy mit beszélsz. Amúgy nem érünk rá...
-Damon mi bajod? Miért vagy ilyen? Megbántottalak valamivel?-kérdezte Roman.
-Mit akarsz tőlem? Milyen legyek? Alig ismersz.
-Ez nem igaz!-csúszott ki Roman száján...-Nagyon is jól ismerlek.
Ekkor...rájöttünk arra hogy ki is Roman....
-Honnan ismersz olyan jól?-kérdezte a szerelmem, majd közelített Damonról.-Nemrég találkoztunk, vagy rosszul tudom?-mondta huncut mosollyal.
-Majdnem bevettem a színjátékotokat...Tudom hogy tudjátok hogy ki vagyok...Ne készüljetek semmi jóra...Mindent megfogok bosszúlni, mert ezt érdemlitek!
-Mit akarsz tőlünk?-kérdeztem
-Semmi jót-válaszolta majd hirtelen betörtek az ablakok....az ajtók....elsötétült a világ...
~~~pár óra múlva~~~
Felébredtem...ki voltam kötözve...velem szemben Damon...
-Hol vagyok?-kérdeztem, majd kinyílt az ajtó...

20.rész:

Roman lépett be az ajtón...
-Hát köszöntelek titeket. ever, ha nem lehetsz az enyém, akkor senkiésem.-ekkor elővett egy tőrt, hogy megölje a szerelmemet, Damont.
-Ne tedd!
-Miért ne? Ő is a legroszabbat tette velem....megölte Drinát...A testvéremet....
-Drinát?-kérdeztem, majd Damon felé néztem-Miért tetted ezt?
-A barátnőm volt....szakítottam vele, mert beleszerettem egy lányba...
-Na ezt a mesét nem akar megint végighallgatni-mondta Roman majd becsapta az ajtót.
-Ki volt az a lány?
-Te...Te voltál az....annyira szerettelek mint még soha...Minden életedben téged szerettelek...és együtt voltunk..most hogy halhatatlan lettél...örökre együtt lehetünk.
-Minek ölted meg Drinát?
-Annyira féltékeny volt rád...Szeretett engem...vagy csak azért akart velem lenni...mert egy igen előkelő ember fia voltam....De nem tudtad ezt...Úgy szerettél belém, hogy az igazi énemet ismerted.
-Értem....De nem válaszoltál a kérdésemre...
-Minden életedben...-itt egy kis szünetet tartott...-úgy haltál meg,...hogy Drina megölt téged.
Itt meg komolyodtam. Szinte meg se tudtam szólalni....Drina minden életembe megölt engem...De csak azok az emberek születnek újjá, akiknek különleges küldetésük van még itt, a földön.
-Eljött a legutóbbi élet...Drinával harcoltál...Teljesen ellentétek voltatok....Megölted.
-Mii???-itt, mintha egy karót szúrtak volna a szívembe.
-De te is meghaltál a csatába...újra születtél halhatatlanként, hogy végre boldog legyél, velem. Amikor elérted a megfelelő kort, rájöttél a képességeidre.
-Magamtól szerettem beléd...nem azért mert valamire emlékeztem...
-Mit fogunk csinálni? Roman megöl engem...de ha megtudja, hogy te voltál...akkor téged is...

21.rész

-Engem nem fog megölni...
-Mindig is szeretett téged....Ő rám volt féltékeny, Drina rád.
Ekkor nyílt az ajtó.
-Remélem elmesélted a kis történetedet...de most meg kell halnia Drina gyilkosának...
-É...én voltam...-nyögtem ki, mikrom Roman rámnézett...azt hittem megöl, e-helyett felelte:
-Nem én foglak megölni, hanem Drina.
-De hiszen ő halott!
-Miről beszélsz Roman?-kérdezte Damon...
Ekkor belépett két férfi...elvágták a kötelet, amivel le votlunk kötve. Megfogtak minket, elráncigáltak egy külön, nagyobb cellába. Ott nem kötöztek le minket, tehát rögtöm Damon karjaiba bújtam...
-Most mi lesz? Meg fognak minket ölni? Hogy értette hogy nem ő fog, hanem Drina?
-Az nem lehet....megölted Drinát, a saját szememmel láttam...
-Várj...ő halhatatlan....akkor hogy öltem meg? ez hogy lehetséges?
Damon nem válaszolt. Csöndben volt, és nagyon komoly volt. Az arcáról nem tudtam leolvansi, semmilyen érzelmet...
Nyílt az ajtó, csattant a zár...
-Ever, milyen naív vagy, még mindig.
-Ezt hogy érted?-válaszoltam Romannak.
-Egy halhatatlan nem tud meghalni...csak ha őszinte szeretetből fel áldozza magát egy másik halhatatlan, hogy együtt haljanak meg.
-Drina még él???-kérdeztük Damonnal egyszerre....
-De még mennyire.-válaszolta Roman, majd kacsintott.

22.rész:

-Annyi évet vártunk a bosszúra....közbe ő és én is erősödtünk...Rájöttünk mi a gyengeségetek...a szerelem...Bármit megtennétek a másikért...Nem fogunk titeket megölni...ti fogjátok a másikat.
-Mi?-kérdeztem, és már semmit sem értettem.
-Roman...Roman...Látom, még mindig nem vagy tisztába a halhatatlanok dolgaival. Én mindig is őket tanulmányoztam, míg te szórakoztál.
-Ezt hogy érted?
-Azt a...-Damon nem fejezte be a mondatot...de tudom, hogy elszólta magát.
-Mond el...vagy Ever végig nézi ahogy meghalsz, és nem kell Drinára várni.
-Ha egy halhatatlan nem önszántából hal meg...akkor az a személy hal meg...aki őket erre késznyeríti.-mondta Damon, de éreztem hogy ez nem minden.
Valamit még titkol...amit nem fog elmondani romannak...Roman ekkor kiviharzott a szobából..kattant a zár...ismét kettesben maradtunk. Odahúzódtam Damonhoz, majd kérdeztem:
-Mi a teljes igazság?
-Az áldozás....csak különös időkben történhet. Akkor amikor a kék hold, pontosan az ég tetején van.
-Kék hold? Erről még nem hallottam...
-A kék hold, a világ legritkább eseménye...1000évente egyszer fordul elő....És...
-És pont most lesz, ugye?
-Igen. De a kék hold, pontosan tisztában van az érzéseiddel. Ha tiszta szívedből szeretsz valakit...csak akkor működik az áldozás...de ha a másik személy nem szeretné....visszaszáll magadra...
-Értem...-válaszoltam, majd hallottam, hogy kattan a zár.
Egy gyönyörű lány lépett be...
-Helló Ever, emlékszel még rám?-kérdezte, és ekkor tudtam kivel találom magam szemben.
-Drina...
-Személyesen.-mondta majd gonoszan nézett rám, és a karjaiban tartó Damonra.

23.rész:

-Annyira vártam már, hogy újra találkozhassunk. Damon, látom te ugyanolyan dögös pasi maradtál, Ever meg...nem változott valami sokat az évek folyamán.
-Mit akarsz?-kérdeztem, majd éreztem, hogy a félelem eluralkodik a testemen...Vajon mi lesz?
-Végezni veled, hogy utána együtt lehessek a szerelmemmel, Damonnal!
-Soha nem leszek veled. Soha!!-kiáltotta Damon, majd közelebb húzott magához.
Ekkor Drina kirántott magával, és egy különös szobába vitt.
-Tudom, hogy Damon nem mondott el mindent Romannak. Tudok a kék holdról, az áldozatról. Azt hittétek pont minket fogtok becsapni? Hát nem fog menni sajnálom.-kezdte, a gonosz hangnemét használta hozzá. De nem félemlített meg.
-Ha mindent tudsz, akkor tudod, hogy csak ti fogtok meghalni.
-Biztos vagy te ebben? Ha nem fogsz önszántadból meghalni, megölöm Damont és mindenki mást akit szeretsz.
-Gondolom, akkor másra fogod bízni az áldozatos dolgot.
-Pontosan. Tanuld meg, mindig egy lépéssel előttetek járok!
-A kék hold tisztában van az érzéseinkel. Nem tudom megjétszani az áldozatot.
-Tedd meg a családodért, ha nem teszed meg mindenki meghal akit szeretsz és akit valaha ismertél.
Ekkor magamra hagyott a szobában, és én elmélyültem a gondolataimban.
Nem szeretném, hogy bárkinek baja essen. Damon nélkül nem tudnék élni...Választanom kell. Én fogok élni egyedül a szeretteim nélkül, vagy ők nélkülem. Nem akarom elvenni tőlük az életet. Nem tehetem meg velük, és belehalnék ha ők nélkül kellene élnem...Végső döntés...leszek az áldozat...
-Drina! Drina!-kiáltottam, és egy másodperc alatt ott termett a szemem előtt.
-Mit akarsz? Csak nem döntöttél?!!
-Leszek az áldozat, de senkinek sem eshet baja rajtam kívül! Ezt meg kell ígérned!
-Bölcs döntés!
-Ígérd meg!
-Jólvan, megígérem.-mondta-De te már úgy sem fogsz erről tudni.

24.rész:

~Pár nappal később~
Hamarosan eljött a kék hold....Az ég tetejére ért, gyönyörű kék fényt szórva a tájra, a világra. Tudtam mi a dolgom. Ezalatt a pár nap alatt, kéz-kézben, kar-karban összefonódva voltam Damonnal. Neki semmit se mondtam. Az utolsó napon odavarázsoltuk magunkat Nyárvidékre. Szabadok voltunk, és boldog. Mintha az az idő egy örökkévalóság lenne. Hamar vissza kellett térnünk a valóságba. Drina állt az ajtónknál. Kivitt engem egy rejtélyes helyre. A kék hold hirtelen rám varázsolt egy kék, hosszú selyem ruhát, és a fénye körbejárt engem.
Damon nem tudta mit teszek, de valójában már én se.
Éreztem, hogy testemben nem marad erő, elgyengül.
-Szeretlek!-súgtam oda Damonnal, és még utoljára megcsókolt. Abban a csókban benne volt minden szomorúságunk, bánatunk. Tudtuk, hogy többet nem láthatjuk egymást, és el kell búcsúznunk örökre. Tudtam, hogy most már nem születek újjá, de el kellet vállalnom.
-Szeretném magam feláldozni Damonért, a szerelmünkért, és remélem hogy Drina a pokolba végzi emiatt, hogy elszakított egymástól két embert, akik tényleg szeretik egymást. A gondolatom őszinte, a szerelmem tiszta, a lelkemet nem nyomja semmi bűn. Szeretném ha Damon jól lenne, és boldog lenne nélkülem-éreztem ekkor hogy sós könnycseppek folynak az arcomon. Éreztem, hogy sötétül a világ...és egy utolsó lélegzetvétellel átszúrtam Drina szívét, hogy ne nyomja semmi rossz Damont. Elsötétül minden, lélegzetem lassul...szívverésem egyre ritkább, míg nem vége az életemnek...
VÉGE.

Oldal: Történetek
World of Quotes ! - © 2008 - 2024 - worldofquotess.hupont.hu

Az, hogy weboldal ingyen annyit jelent, hogy minden ingyenes és korlátlan: weboldal ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat